Túlzott Ego - ból történő árazás
Kezdjük ismét egy fogalommagyarázattal. Mit jelent maga a szó, ego.
1.
Az én (latinul: ego) szó elnevezés – egy a megkülönböztetett személyek közül. Mindaz, amit egy ember saját magával azonosít, magára vonatkozóan tudatában megél, beleértve testének (olykor megnövelt) határait is. Az ego kívülről nézve ezzel (ti. az ember saját énképével) nem esik egybe, tartalmáról, határairól, méretéről stb. az egyén viselkedéséből lehet következtetni. - Részlet a Wikipédia meghatározásából. -
2.
Freud elméletében személyiségünk három részre tagolódik (“ID” - ösztön-én, Ego - én, Szupergo - felettes én). Az ID vagy ösztön-én az életben maradást és a fajfenntartást szolgálja, az ehhez szükséges, újratermelődő energiák, az ösztönök mozgatják: az éhség, a szomjúság, a fájdalom elkerülése, a szexuális örömszerzés, az életünk védelme. Az ID örömelvek alapján működik. Az Ego - én, a valóságelv alapján a külvilággal való kapcsolatot és a belső egyensúlyt tartja, amely figyelembe veszi a külvilág elvárásait, vagyis a realitás elve alapján működik. Eldönti, mikor teremtődik meg a feltétel ahhoz, hogy az ID - ösztön-én késztetései kielégülhessenek.
A Szuperego- felettés én határozza meg, hogy egy cselekedet jó-e vagy sem. A társadalmi elvárások, az erkölcsi normák belső képviselője – a lelkiismeretünk –, tartalmazza az önmagunkról kialakított ideális képet.
Már az elején szeretném tisztázni, hogy ha helyén van az egonk, és tisztában vagyunk önmagunkkal, a tudásunkkal, felkészültségünkkel, és ez a tudat egyensúlyban van a munkánk minőségével akkor jó uton haladunk. Itt fontos szerepet játszik a saját magunkkal szembeni őszinteség. Beismerjük-e magunknak, hogy, amit tudunk az még kevés, vagy elhitetjük magunkkal, hogy, amit tudunk az már elég? Elég ahhoz, hogy pl. egy szolgáltatásért elkérjük azt az összeget, amit szeretnénk? Félreértés ne essék, nem a drága szolgáltatásokkal van a probléma ; inkább azzal, amikor az ember a pénzéért, nem azt kapja, amit elvár, és nem azt adja, amit elvárnának tőle.
Az Ego képes becsapni minket, és elhitetni velünk, hogy jobbak, többek vagyunk, mint mások, hogy előrébb tartunk, hogy mi kivételesek vagyunk, hogy utánozhatatlanok és különlegesebbek, mint bárki más. Ez mindaddig életszerű, és ezt mindaddig elhihetjük amíg nem cáfol rá az élet. Ha rácáfol akkor ismerjük fel, mert, mint ahogy a kishitű ember képes a saját kishitűségébe beleragadni és áldozata lenni saját magának, addig a túlzott ego állapota is könnyen besszippant. Egonk egyre csak nőni fog, testi és szellemi korlátainkat - saját magunk szemében - egyre jobban növeli, és könnyen belekerülhetünk az “elszaladt vele a ló” vagy a “nagyobb a füstje, mint a lángja” tipikus esetébe.
Persze az árazás mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva, senkinek nem mondhatjuk meg, hogy mennyi pénzért dolgozzon. Ha valaki úgy gondolja, hogy frissen végzett fodrászként a munkája ér annyit, mint egy tanultabb kollégája munkája, szíve joga eldönteni. Senki felett nem törhetünk pálcát. Leginkább azért nem, mert nem a mi dolgunk. Azzal legyünk tisztában, hogy az árképzés pozícionál minket. Érdemes egy tervet készíteni, amiben szerepelnek a közel s távoli jövőben elérendő céljaink, pl.: Ilyen és ilyen képzésre, oktatásra fogok elmenni, mert ezt és ezt szeretném megtanulni. Azért szeretném megtanulni, hogy jobb legyek benne. Azáltal, hogy jobb leszek benne, többet fogok tudni nyújtani a vendégeimnek, ezáltal több pénzt fogok tudni keresni. Legyenek olyan céljaink, amikben közvetetten szerepel az áremelés, hogy ne azzal a problémával szembesüljünk, hogy évek óta ugyanazon az áron dolgozunk. Lassabban de arányosan a tudással és önfejlesztéssel könnyebb megvalósítani az áremelést, mintsem egyszer, hirtelen nagyot emelni.
Legyen helyén az egonk. Nem érdemes túlzottan szabadjára engedni, mert azáltal egyre többet fogunk hinni saját magunkról, ami miatt hibázni fogunk. A munkánkban, a kommunikációnkban, szakmai és magánéletünkben egyaránt, hiszen nem lesz mi féken tartsa. A ki nem javíott vagy fel nem ismert hibák pedig, sajnos még több hibát fognak szülni.
Az egonk hiteti el velünk azt is, hogy a pénzkereseti forrásunkra - jelen esetben a fodrász szakmára - miképpen tekintünk. Tipikus munkaként, amit bizonyos, általunk kialakított szabályok és sokszor egy demagóg rendszer szerint végzünk nap, mint nap ugyanazokat a sémákat követve, pusztán emberi igények kielégítésére beállítva, és sokszor kiszolgáltatva azoknak magunkat? Vagy úgy tekintünk rá, mint bármelyik másik művészeti ágra, ahol az önkifejezésünk, a kreativitásunk, szenvedélyünk és a tudásunk által hozunk létre valami újat, amivel pozitívabbá tehetjük egy ember napját, és közvetlen kihatással lehetünk az életére? Ha a munkád, szakmád egyben a szenvedélyed, a hobbid, és nem azzal ér véget minden nap, hogy az utolsó vendégnél leteszed az ollód, majd hazamész és élsz egy másik életet, hanem megtalálva az egyensúlyt szerves részévé, feltöltődéssé is válik az életednek, akkor a gondolkodásod és a hozzáállásod is megváltozik. Sikereket érhetsz el benne, amiből pozitív energiát nyersz és ez a munkádon is látszani fog.
Tanulóként és, amíg a szüleimmel laktam nem láttam mást, minthogy édesapám a munka után hazajött, leült a laptopja elé és elővett egy hajvágó dvd-t, egy magazint, formákat rajzolt. Azok után, hogy reggel 9-től este 7-ig vendégekkel dolgozott, és ez nem fárasztotta, nem volt nyűg számára, ebből töltődött vissza, nyert inspirációt, ötletetek másnapra. 18 évesen ezt nem feltétlen értékeltem, vagy nem azt láttam benne, amit ma. Akkor nem értettem, hogy lehet még otthon is ezzel foglalkozni, hogy nem unhatja. Azért nem unta és unja, mert a fodrászat nemcsak a munkákja, hanem az élete is, a szenvedélye. Megértettem, hogy ezt a szakmát így érdemes csinálni.
A szakmánk sokszínűségét sajnos nem az iskolákban tanítják. Nem hívják fel a tanulók figyelmét arra, hogy nemcsak abból áll a fodrászat, hogy az iskola után elmész és elkezdesz egy szalonban dolgozni. Nem mondja senki, hogy dolgozhatsz session fodrászként kifutókon, fotózásokon, divatbemutatókon, lehetsz kolorista, aki csak a hajszínekkel foglalkozik és azokért felel, lehetsz hajvágás specialista, aki csak a vágással foglalkozik. Ha érdekel a hajhosszabbítás, akkor ma már csak arra is tudsz specializálódni. Annyi ága van szakmánknak, hogy egy külön post sem lenne elég rá. Találd meg azt, ami hozzád a legközelebb áll és fókuszálj arra. Törekedj arra, hogy ne legyél lusta és ne vegye el a kedved semmi a célodtól. Tanulj meg mindent, ami a szakmáddal kapcsolatos, majd válassz egy irányt. Inkább érts egy valamihez nagyon, mint sok mindenhez kevésbé.
Ha beszéltünk szakmánk lelki oldaláról, akkor essen pár szó arról is, hogy a gyakorlati oldalát és ezáltal az árképzést mi befolyásolhatja még?
Többek közt a minőségi eszközhasználat. Hiszem, hogy a minőségi eszköz segíti a munkánkat, megkönnyíti azt és az árképzésünkre is kihatással van. Sajnos a vendégek nincsenek azzal tisztában, hogy egy fésű, amit hajvágás közben használunk mennyibe is kerül. Egy egyszerű csipesznek mi az ára. Az ollóról ne is beszéljünk. Hiszem azt is, hogy kezdőként már a szakmai pályafutásunk elején érdemes minőségi eszközöket választani, és inkább sprórolni rájuk, mintsem silányabb minőségűt választani. Nem éri meg, sem szakmailag, sem anyagilag. Amíg egy jó minőségű japán ollót egyszer vásárolsz meg nagyobb összegért, és ha vigyázol rá, hosszú évekig használod, addig annak árából 1-2 év alatt elhasználsz akár 2-3 rosszabb minőségű darabot is a nem megfelelő anyaghasználat - anyag gyengeség - vagy a gyártósoron való silányabb szerelési minőség miatt. A jó fésűvel ugyanez a helyzet. Azért kerül sok fésű 8-10.000Ft- ba mert ha leejted vagy ha meghajlítod nem törik ketté - vagy nehezebben törik - , tökéletesen emeli ki a hajat, könnyebben megy vele a leválasztás, jobb a fogása és az anyaghasználata, ellenáll a hőnek vagy nem kopik el a fogazata hónapok után sem.
Az Instagramon pár napja olvastam egy jó hangvételű vitát, amiben arról volt szó, hogy két híres fésű márka közül melyik a jobb, vagy ki miért szereti jobban az egyiket a másiknál? Persze mondanom sem kell, hogy egyértelmű konszenzust nem lehetett felállítani, egyik sem jobb a másiknál. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy mindkettő nagyon jó. Próbáj ki többféle eszközt és amelyik neked jobban kézre esik vagy amelyik jobb kihatással lesz a munkádra, válaszd azt, de mindig törekedj arra, hogy silány minőséget ne válassz, mert nem éri meg semmilyen szempontból.
A minőség sokszor drágább, és mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni egy ollóért vagy egy új hajszárítóért, viszont pénzt fogunk keresni vele, és nem mindegy, hogy milyen hatékonyan, intenzitással és mennyi idő alatt tesszük.
Amiről kevésbé esik szó, bár mindenki saját magán tapasztalja egy idő után - leginkább a negatív hatásait - az a kényszertartás, amiben órákon át dolgozunk. Órákat állunk és keveset ülünk. A folytonos állás kihatással van a térdünkre, derekunkra, hátunkra, gerincünkre, vállunkra, nyakunkra. Az izületeink, izmaink folyamatosan terhelődnek, és ha nem dolgozunk minél kényelmesebb pozícióban, vagy sokat erőltetjük a testünk bizonyos pontjait, akkor évek után komoly fizikai problémákkal fogunk szembesülni.
Pár hasznos tipp, hogyan lehet kényelmesebb a munkavégzés : Hajvágás közben próbáljunk meg minél kényelmesebb pozíciót felvenni. Kezeinket tartsuk minél többet az oldalunk mellett és mindig úgy állítsuk be a modellünk vagy vendégünk fejét, ahogy nekünk kényelmes. A vágandó passzénk legyen középpontban a mellkasunkkal, ami egy kényelmes kéz és testtartást fog eredményezni. Súlyvesztés technikánál a kezünket muszáj a magasba emelni, ami miatt a váll és csuklyás izmunk jobban terhelődik, ezért állítsuk úgy a vendég fejét, hogy a kiemelési szögünk ne változzon, de lejjebb tarthassuk a kezünket. Álljunk nagyobb terpeszbe néha, hogy csökkentsük a térdünkre mért terhelést, vagy üljünk le vágás közben és emeljük magasabbra a vágószékünket, a vedég székét pedig hagyjuk minél alacsonyabban.
Ahhoz , hogy a testi fájdalmakat elkerüljük, vagy redukáljuk, végezzünk derék és hátizom erősítő tornagyakorlatokat, lazítsunk és időközönként mennyünk el masszázsra, ahol kilazítják a letapadt izmokat. Szánjunk erre pénzt, mert sajnos a szakmánkból kifolyólag igénybe vesszük a testünket. Ismerek olyan tetóválóművészt, aki heti két napot tud csak dolgozni, mert az állandó üléstől és kényszertartástól tönkre ment a dereka. Ez nálunk fodrászoknál ugyanilyen releváns a rengeteg állastól.
Szakmánkat és saját magunk viszonyát hozzá vizsgáljuk meg kívülről-belülről. Ne csak felszínesen érintsük azokat a témákat, amik érdekelnek és amikkel foglalkozni szeretnénk, mert a tudásunk is felszínes marad. Vegyük számba az összetevőket és a fontos tulajdonságait annak, amit csinálunk és nézzük meg mi, mire és milyen kihatással van. Ha kell változtassunk a hozzáállásunkon, hogy eredményesebbek legyünk, ha szükséges változzunk meg 180°-ban, és ne ijedjünk meg a változástól, mert nélküle minden konstans marad és sokszor túl merev. Legyünk bátrak ha kell, hiszen szakmánkban elengedhetetlen a bátorság és a változásra való fogékonyság. Ismerjük fel jellemünket, ismerjük be a hibáinkat, és voltoztassunk rajtuk. Nem kell mindent egyszerre megoldani, de legalább kezdjük el. Jelen időben. Most.
